Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Isten-Nő

2011.01.19

Isten-Nő

Kép

Szétfolyik a létezés,

Lassan lemállanak a falak;

Halk csobbanással merülnek el

Az Idő folyójában.

 

Kezemben porrá hullanak az emlékek,

Szél viszi őket messze.

A Nap már a szürke-arany horizonton ragyog,

Lehunyom szemem: vagyok.

 

Ez jó. Megforgat a csend.

Belesimulok mosolyok fűtengerébe.

Kezem ismert ütemet dobol:

A Te szívedét.

 

Nem fontos, hogy ki vagy Te;

Az a fontos, hogy a pitypang magjai szállnak,

És követheted őket a szemeddel

Messzebb, mint ameddig ellátsz.

 

És a felhők feloldják az eget,

Habjuk magába szív.

A fecskék dallamokba rendeződnek

A távíró drótján; éneklem dalukat.

 

Messze tőlem harcok dúlnak,

Falak épülnek, tudom,

De nem fáj már, mert hiszem,

Hogy nem nekem épülnek, nem rám lőnek.

 

Átlebegek a fájdalmakon és vágyakon,

Csillagok vesznek körbe.

Szemeken át ragyognak,

És már nem számít, hol rejteznek.

 

Éggé, csillagos éggé válik a világ.

Összefolynak az apró tüzek.

Arcodat rajzolják az éjbe,

És én Veled takarom be magamat.

 

Ma este Te mesélsz engem álomba.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.